Az ÉNÉPÍTŐK azon túl, hogy egy blogoldal címe, egy ennél komolyabb terv.

Tudatosan keresem az olyan emberek társaságát (akár függőkét, akár hozzátartozókét), akikkel mélységeiben tudok beszélgetni a tapasztalataikról.

Ugyan még csak egy éve tart a felépülésem, de azt pontosan látom, hogy nagy a baj.

Rengeteg hozzám hasonló nő járja azt az utat, amit én jártam, kisebb nagyobb eltérésekkel. Általában 40 év felett, általában több papírral, család, munka „rendben”. Csak éppen isznak. Rendszeresen. Zugivók, mint én voltam. Számukra felvállalhatatlannak tűnik, hogy segítséget kérjenek, az anonim csoportok méginkább, mivel úgy tűnik, sok esetben az intelligencia és a szégyenérzet szintje egymással egyenesen arányos.

Én fontosnak találom, hogy nyilvánosan felvállaljam azt, aki vagyok. Túl a szégyenérzeten, most már hálás tudok lenni mindenért, amit megéltem. Ezáltal lettem az, aki most vagyok. A tapasztalataimat pedig lehetőségként tudom használni tovább.

A blogot egyedül kezdtem el, de az ÉNÉPÍTŐK, mint csapat fog működni.

Hogy mikortól, kikkel és hogyan, azt időben közzé fogom tenni, ígérem!