Az alkoholizmus, droghasználat és a különféle függőségek, különleges, számos vitát gerjesztő és sokak által teljesen félreértett betegségek.

Szeretettel ajánlom a következő, 24 részes sorozatot mindenkinek, aki szeretné megérteni a függők ésszerűtlen viselkedésének ésszerűségét és a függő gondolkodás logikátlanságának logikáját. Mindezt persze teljesen hétköznapi nyelven, sok példával illusztrálva.

Abraham J. Twerski, M.D. A FÜGGŐ GONDOLKODÁS: az önbecsapás megértése című könyvében megvizsgálja ezen gondolkodás kiváltó okait és feltárja fontosságát egy sor nehézséggel összefüggésben, beleértve a konfliktusokat, a bűntudatot, a szégyent, a dühöt, az érzések kezelését, a védelmi mechanizmusokat, a spiritualitást és a társfüggőséget.

Nagyon szeretem ezt a könyvet. Rengeteg AHA élményem volt miközben olvastam és némileg segített megérteni a saját, cseppet sem egyszerű gondolkodásomat.

A bejegyzések ezen könyv alapján készültek, Twerski fejezetei alapján, természetesen kivonatolva. Az utolsó cikkben arról fogok írni, hogy az én esetemben miként mutatkozott meg ez a bizonyos függő gondolkodás.

1. Mit jelent a függő gondolkodás?

Ray egy olyan fiatalember, akit korábban egy rehabilitációs osztályon kezeltek drogfüggősége miatt. A vele készített interjú során arra a kérdésemre, hogy mi miatt döntött úgy, végre tenni kell valamit a problémájával, Ray a következőt válaszolta:

Akkorra már évek óta kokain használó voltam. Előfordult, hogy időnként le tudtam tenni néhány hétre, de soha nem határoztam el, hogy végleg leszokom. Az utolsó évben a feleségem próbált nyomást gyakorolni rám, hogy teljesen hagyjam abba. Korábban ő is fogyasztott kokaint, de már több éve, hogy lejött róla. Végül arra jutottam, a kokó nem éri meg az állandó veszekedést, inkább végérvényesen leszokom. A döntésem őszinte volt, mégis két hét elteltével újra kezdtem. Mivel nem vagyok korlátolt, ez bebizonyított valamit a számomra.

Most már tudom, lehet hogy teljesen lehetetlen, hogy egyedül leszokjak.

Többször is elismételtem Raynek az utolsó mondatát, mert azt szerettem volna, ha meghallja, mit is mondott. Mégsem értette, mire próbálok rávilágítani. Elmagyaráztam neki, hogy az tökéletesen logikus, ha azt mondjuk: „Lehet, hogy le tudok szokni egyedül.” Az is tökéletesen logikus, hogy: „Teljesen lehetetlen, hogy egyedül leszokjak.” De az, hogy „Most már tudom, lehet, hogy teljesen lehetetlen, hogy egyedül leszokjak”, abszurd, mert ellentmondást tartalmaz. Valami vagy „teljesen lehetetlen” vagy „lehetséges”, de nem mindkettő. Ray azonban nem értette az érvelésemet.

Sok embernek felidéztem már ezt a beszélgetést, de első reakciójukban még tapasztalt terapeuták is csak vártak, mi lesz a csattanó. Rá kellett mutatnom a „teljesen lehetetlen” és a „lehetséges” közötti ellentmondásra ahhoz, hogy megértsék az állítás abszurdságát és Ray gondolkodásának torzultságát.

A függőséget jellemző rendellenes gondolkodásra először az Anonim Alkoholisták figyeltek fel, és megalkották rá a roppant találó stinkin’ thinkin’ („büdös gondolkodás”) kifejezést.
A régóta józanodó AA-sok ezt a „száraz részegekre” mondják, azaz olyan alkoholista társaikra, akik ugyan nem isznak, de sok más vonatkozásban az aktív ivókra jellemző módon viselkednek.

Azonban a gondolkodásbeli torzulások nem csak a függőség okozta zavarok sajátjai és azt sem állíthatjuk, hogy pusztán a kémiai szerek használatának a szükségszerű velejárói. A torzult gondolkodás olyan embereknél is megtalálható, akik egyéb működésbeli problémákat mutatnak.

Egy fiatal hallgatónő például egyre halogatta, hogy beadja tanév végi írásbeli munkáját.

-Miért nem fejezi be a dolgozatát? – kérdeztem tőle.
-Már elkészült – válaszolta.
-Akkor miért nem adja már be?
-Mert még dolgoznom kell rajta.
-De, ha jól értem, azt mondja, hogy készen van.
-Igen, készen van.

Miközben a fiatal nő kijelentése a legtöbb ember számára logikátlannak tűnik, tökéletesen érthető lehet egy függő gondolkodású számára. S bár a torzult gondolkodás nem feltétlenül jelez függőséget, az ilyen típusú észjárás intenzitása és gyakorisága leginkább a függő emberek esetében tapasztalható.
Bárki számára belátható, hogy a két állítás – „A dolgozat kész.” és „Még dolgoznom kell rajta.” – ellentmondásos. De Ray kijelentése, hogy „Most már tudom, lehet, hogy teljesen lehetetlen, hogy egyedül leszokjak,” nem feltétlenül tűnik abszurdnak, amíg nem kezdjük el elemezni. Egy átlagos beszélgetés során természetesen nincs időnk, hogy megálljunk és elemezzük, amit hallunk. Éppen ezért az egyébként értelmetlen állítások becsaphatnak minket és ésszerű mondatokként fogadhatjuk el őket.

A függő gondolkodás rendelkezik valamiféle felszínes logikával, ami megtévesztő vagy félrevezető lehet.
A függő azonban nem feltétlenül „csal” akaratlagosan. Nem biztos, hogy tudatosan és szándékosan vezet félre másokat, bár ez is előfordulhat. Gyakran saját gondolkodása ejti csapdába, azaz önmagát csapja be.
Különösen az addikció korai szakaszaira jellemző, hogy az a mód, ahogy a függő személy a történéseket szemléli és értelmezi, a felszínen ésszerűnek tűnik.

Amint erre utaltunk, sokan „bedőlnek” a függő érvelésének. Ezért előfordul, hogy sokáig a függő családja maga is a „függő agyán keresztül” látja a dolgokat. A függő meggyőzően hangozhat barátainak, lelkészének, munkaadójának, orvosának, sőt még pszicho-terapeutájának is. Állításai valósághűnek, hosszas „meséi” pedig hitelesnek tűnnek.

Az önbecsapó gondolkodás kórja a kémiai szerfüggő személyen kívül a vele társfüggőségben élő családtagokat is megfertőzheti.

Ki a társfüggő?

A társfüggőségnek vagy kodependenciának számtalan leírása létezik, amelyek közül Melody Beattie meghatározása tűnik a legátfogóbbnak:

Azt nevezzük társfüggőnek, aki megengedi, hogy egy másik személy viselkedése hatással legyen rá, és rögeszméjévé válik, hogy ennek a másik személynek a viselkedését kontrollálja.

Ennek a definíciónak a legfontosabb szavai a rögeszme és a kontroll. A rögeszme vagy megszállottság minden más gondolatot kiszorít az agyból és kimeríti a mentális energiát. A megszállott gondolatok bármikor beindulhatnak, és – bármily furcsán hangzik – a próbálkozás, hogy megszabaduljunk tőlük, csak növeli intenzitásukat. Olyan ez, mintha egy rugót úgy próbálnánk eltávolítani az utunkból, hogy leszorítjuk. Minél nagyobb erővel nyomjuk össze, annál nagyobb erővel fogja végül kirúgni magát.

Kis leegyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy a szerfüggőt a kényszeresség hajtja a kémiai anyag használatára, a társfüggőnek pedig a szerfüggő addikciója és a szerfüggő kontrollálása a rögeszméje.

A rögeszme vagy megszállottság és a kényszeresség szorosan összefüggenek. A rögeszmés-kényszeres neurózis fogalmát a pszichiátria évek óta használja. A megszállottságot és a kényszerességet is az jellemzi, hogy az illető személyt teljesen leköti, sőt felemészti valami irracionális. A rögeszmés neurózisban az irracionális gondolat ejti rabul az egyént, a kényszeres neurózisban pedig az irracionális cselekedet. A pszichiátria azért kapcsolja össze a két jelenséget, mert szinte minden esetben, amikor egy személyt egy gondolat rabul ejt, a kényszeres viselkedés is bekövetkezik. A kényszeres viselkedésnek szinte minden megnyilvánulásában jelen vannak megszállott, rögeszmés gondolatok is.

Bár egy kényszeres cselekvés irracionális lehet, a megtételére ösztönző késztetés elméletileg leküzdhetetlen. A késztetéssel szembeni ellenállás olyan mértékű fájdalmat és kényelmetlenséget okozhat, hogy a szenvedő alany inkább engedelmeskedik, csakhogy megszabaduljon az intenzív nyomástól.
A legtöbb rögeszme és kényszer esetében a megkönnyebbülés meglehetősen rövid ideig tart; ezután a késztetés visszatér, gyakran a korábbinál is nagyobb erővel.

Társfüggő emberek gyakran viselkednek ilyen rögeszmés-kényszeres módon, amikor a függő személyt vagy annak kémiai szerhasználatát próbálják kontrollálni. Először általában a függő személy megsegítése, majd később – miután próbálkozásaik sikertelenek – a megbüntetése a rögeszméjük.

Feltűnő a hasonlóság a szerfüggő és a társfüggő viselkedése között.

A szerfüggő általában azt kutatja, hogyan folytathatná úgy a használatot, hogy kivédje a kémiai anyagok romboló hatását: „csak hétvégeken” iszik alkoholt vagy használ kokaint, vagy csak olyan mennyiséget fogyaszt, ami megadja ugyan a kívánt „lebegést”, de nem „üti ki” teljesen.
Amikor azonban a mértéktartásra tett kísérletek kudarcba fulladnak, a szerfüggő nem jut el arra a következtetésre, hogy Képtelen vagyok a fogyasztásomat kontrollálni. Inkább azzal győzködi magát, hogy Mivel ez a módszer nem vált be, kell találnom egy másikat, ami majd beválik.                         

A társfüggő ugyanígy működik. A szerfüggő leállítására tett kísérleteinek sorozatos kudarca nyomán nem azt a következtetést vonja le, hogy nincs eszköze a kontrollra, hanem új, hatásos módszerek után kutat.

Ok és okozat

Vajon az eltorzult gondolkodás okozza a függőséget vagy a függőség okozza az eltorzult gondolkodást? Ez egy bonyolult kérdés és nehéz meghatározni, a két tényező közül melyik az ok és melyik az okozat. Mikorra a függő belép a kezelés rendszerébe, az ok-okozat ördögi köre általában már számtalanszor bezárult, és annak kibogozása, hogy mi volt előbb a huszonkettes csapdájához hasonlít. Bizonyos értelemben nem is az a fontos, hogy valakinek a gondolkodása járult-e a függőség kialakulásához, vagy a függő gondolkodás jelentkezett-e az addikció tüneteként. Bárhogy is történt, a kezelésnek és a felépülésnek el kell valahol kezdődnie.

Mivel az aktív szerhasználat meggátolja a kezelés sikerét, az első lépés mindenképpen az absztinencia. Tartós absztinencia eredményeként az agy közelít a normális működéshez, a beteg pedig képessé válik arra, hogy függő gondolkodására koncentráljon.

A következő fejezet címe: Önbecsapás és függő gondolkodás