Tegnap a szerfüggőket és társfüggőket egyaránt befolyása alatt tartó önbecsapó gondolkodásról, alacsony önbecsülésükről, valamint a változással szembeni intenzív ellenállásukról beszéltünk.

Mai témánk az idő.

3. A függő gondolkodású személy időről alkotott fogalma

„Akkor hagyom abba, amikor akarom.” Ha versenyt rendeznénk, mit mondanak a függők leggyakrabban, ez a mondat nyerne.

Az addikcióval foglalkozók tudják, hogy a függők számtalanszor „leállnak” és megszámlálhatatlan fogadalmat tesznek. Az absztinencia aztán órákig, napokig vagy néha hetekig tart. A függőség azonban hamarosan újra aktivizálódik, s ez az ördögi kör évekig ismétlődik.

Egyszerűen arról van szó, hogy a függők képtelenek leállni akkor, amikor szeretnének.
Lehet, hogy a környezet tisztában van ezzel, de maga a függő nincs.

A családtagok és a barátok megdöbbenve kérdezik maguktól:
Hogyan hajtogathatja valaki, hogy bármikor le tud állni, amikor ez nyilvánvalóan nem igaz?

Még a tapasztalt, ezen az észjáráson edződött terapeuták is gyakran fölteszik maguknak a kérdést:
Hogyan tudja egy intelligens személy ilyen totálisan figyelmen kívül hagyni a valóságot. Miért van az, hogy kiváló intellektusú, roppant felelősségteljes pozíciókat betöltő nők és férfiak, akiknek agya tudományos adatokat elemez és tárol, az egyszeregyre is képtelenek függő szerhasználatuk vonatkozásában?

A válasz a függő gondolkodás megértésében rejlik.
Első benyomásunk ellenére nem fogjuk a függőt olyan logikátlannak látni, ha megértjük az időről alkotott fogalmát.

A függő teljesen érthető a maga és mások számára, amikor azt mondja, „Akkor hagyom abba, amikor akarom.” A probléma csak annyi, hogy az „akkor, bármikor, amikor,” azaz az idő fogalma mást jelent a függőnek és mást a nem függőnek.

Az idő mindenki számára relatív. Bizonyos körülmények között néhány perc örökkévalóságnak tűnhet, míg más körülmények között a hetek és a hónapok is elröppenhetnek néhány pillanat alatt.

A függő, aki azt állítja, hogy „bármikor” abba tudja hagyni, ezt el is hiszi. Miért? Azért, mert az egy-két napos absztinenciával a függő valóban leáll egy „időre.” Mivel a szert sokszor leteszi több napra, a függő nem érti, mások miért nem látják be, hogy „bármikor” le tud állni.

A függőnek gyakran azt válaszoljuk, „Nyilvánvaló, hogy nem tudod abbahagyni, amikor akarod.” S bár a saját állításunk és a függő állítása látszólag ellentmond egymásnak, valójában mindkettő igaz. A megoldás kulcsa abban áll, hogy a függő és a nem-függő másképp gondolkodik az időről.

Ígéretet tettem magamnak, hogy egy napon elvégzem a következő kísérletet.

Veszek egy nagy befőttesüveget és megtöltöm különböző színű gyógyszeres kapszulákkal. Aztán kiszivárogtatom a hírt, hogy kaptam egy hajórakomány mennyiségű „anyagot” Dél- Amerikából, ami jobb, mint amit bárki valaha próbált, és ami „magasabbra repít”, mint a heroin és a kokain együttvéve!
- Az igen! – mondják majd a függők. Biztosan egy vagyonba kerül.
- Nem, és ez a legjobb benne. Két dollár egy adag.
- Te viccelsz. Két dolcsi?
- Isten bizony, és csúcs.
- Adj száz dollárért!
- Boldogan. De előbb el kell mondanom valamit. Jobban üt, mint bármi a világon, de csak negyvennyolc vagy hetvenkét óra múlva.
- Micsoda?
- Két-három napba telik, mire elszállsz tőle, de aztán jobb, mint amit valaha is éreztél.
- Kinek kell ez a szemét. Tartsd meg magadnak! – mondják a vásárlók és odébbállnak.

Függők mondták nekem, hogy nem vennének olyan drogot, legyen az akármilyen ütős és olcsó, ha akár csak egy napot is kell várniuk a hatásra.

Az azonnali hatás a függőség része. A várakozás, késlekedés nem illeszkedik a függő viszonyítási rendszerébe.

A függő gondol a jövőre, de csak pillanatok nem pedig évek viszonylatában. A szerhasználat közben a függő igenis számol a következményekkel, a melegség és az eufória érzetével, az ellazulással, a világból való kiszakadással és talán az alvással. Ezek a következmények néhány másodperccel vagy perccel követik az ivást vagy a szerhasználatot, és a függő számára ezek a másodpercek és percek teszik ki az „időt.”

A májzsugorodás, az agykárosodás, a munkahely és a család elvesztése és a többi súlyos következmény hosszú folyamat eredményeként jelentkezik és nem perceken belül. Ezért a hosszú távú következmények egyszerűen nem jelennek meg a függő agyában.

Miben különbözik az alkoholista a dohányostól, aki olyan súlyos következményeket vállal be, mint a keringési problémák, a szívbetegségek, a tüdőtágulás és a rák? Bár az ivás és a szerhasználat káros hatása sokkal hamarabb jelentkezhet, mint a dohányzásé, de a piásról és a dohányosról is elmondható, hogy nem számol a jövővel. A kockázatos szexuális életvitelű emberek hasonlóképpen súlyosan veszélyeztetik az egészségüket, de a következmények az esetükben is egy messzi „jövőben” lebegnek, amire nem terjed ki az időről alkotott fogalmuk.

Olyan kultúrában élünk, amely a másodperceken belül megvalósuló szolgáltatást értékeli – az e-mail, az Internet és a gyorséttermek vágyaink azonnali kielégülését szolgálják. Bizonyos mértékben mindannyian a függő időfogalom szerint működünk.
A rövid távú haszonszerzés érdekében beszennyezzük a levegőt, a folyókat és az óceánokat, nem számolva a hosszú távú hatásokkal. Pusztítjuk az erdőket és veszélyeztetett fajok egyéb lakhelyeit, és nem gondolunk arra, hogyan örökítjük földünket a jövő generációira. Nem azt jelenti-e mindez, hogy ugyanolyan gondatlanok vagyunk a jövőt illetően, mint a függő emberek?

A függő gondolkodásmód megértése

Az Anonim Alkoholisták Tizenkét Lépés programjában résztvevő emberek megmutatták nekem, hogyan uralkodik a téves időfogalom a függő gondolkodáson. A „Csak a mai nap” és a „Lassan siess!” erőteljes szlogenjeit a programban dolgozók a függő gondolkodás támadásainak a leküzdésére szeretik használni.

A felépülők ösztönösen tudják, hogy függő gondolkodásuk megváltoztatásának egyik módja, ha eltorzult időfogalmukat kezelik. A legtöbb függő számára biztonságot ad az a gondolat, hogy egyetlen nap az idő kényelmesen kezelhető egysége. Azonban gyakran megesik, hogy a felépülés korai szakaszában a függőnek először öt percekben kell élnie és csak ezután haladhat fokozatosan a hosszabb időintervallumok felé.

A Lassan siess! gondolat azzal a függő elképzeléssel hivatott szembeszállni, hogy a változás gyorsan következik be. Ez ahhoz hasonlít, mint amikor a függő így fohászkodik: „Uram, kérlek adj nekem türelmet, de azonnal!”

A „csak a mai nap” nem csupán egy okos szlogen, hanem az addikcióból való felépülés alapköve. A következő történet ezt illusztrálja.

Egy AA gyűlés után az egyik nőtag elragadtatva mondta Johnnak:
- Csodálatos lehet ilyen régóta józannak lenni.
- Te hosszabb ideje vagy józan, Elizabeth, mint én – mondta John elmosolyodva.
- Hogyan mondhatsz ilyet? – kérdezte Elizabeth. Csak két éve józanodom, te pedig már majdnem negyven esztendeje.
- Hánykor keltél föl ma reggel? – érdeklődött John.
- Nos, mivel hétre kell beérnem a munkahelyemre, fél hatkor keltem.
- Én viszont nyolckor keltem ma reggel, így ma te hosszabb ideje vagy józan, mint én. – zárta le a beszélgetést John.

A szerfüggők és társfüggők akkor kezdenek felépülni, amikor a „csak a mai nap” fogalmát teljességgel megértik.

Ezért az időről való gondolkodás nagy figyelmet érdemel mind a felépülő függőtől, mind a vele foglalkozó szakembertől a függőségi betegségek megértése és kezelése során.

A következő fejezet címe: Az ok és az okozat felcserélése