Az előző részből megtudhattuk, hogy mit jelent a függő gondolkodás, amely a kémiai szerfüggő személyen kívül a vele társfüggésben élő családtagjaira is jellemző. Beszéltünk a rögeszmés gondolatokról és a kontrollról, mely szerint a szerfüggőt a kényszeresség hajtja a kémiai anyag használatára, a társfüggőnek pedig a szerfüggő addikciója és a kontrollálása a rögeszméje.

Ebben a részben az önbecsapásról lesz szó.

2. Önbecsapás és függő gondolkodás

Felépülő függők egykori szerhasználói vagy ivós történeteit hallgatva gyakran nevetünk, mert az addikt gondolkodás és viselkedés abszurditását mókásnak találjuk. Ez azonban inkább arra hasonlít, mintha egy banánhéjon elcsúszó embert látnánk. Miután jót nevetünk, rádöbbenünk, hogy a földre zuhanó személy esetleg súlyosan megsérült. S bár hasonlóképpen kacaghatunk egy függő vicces történetén, emlékeznünk kell arra, hogy aktív korában ez az ember iszonyúan szenvedett és hogy sokan még ma is így szenvednek.

A függő gondolkodás és az intelligencia

A kimagasló szellemi szinten működő emberek ugyanolyan veszélyeztetettek a gondolkodás torzulásával szemben, mint bárki más. Sőt a kiemelkedő intellektusú személyek függő gondolkodása gyakran fokozottabb intenzitású. Ezért sokszor a szellemileg magas szinten álló betegek kezelése a legnehezebb.

Minél okosabb valaki, annál leleményesebb indokokat talál ki arra, hogy igyon, hogy ne tartson absztinenciát, valamint hogy az AA-t és az NA-t haszontalan szervezeteknek tekintse. A függő agya a következtetésből indul ki, azaz, hogy „Innom (vagy használnom) kell”, és aztán ennek a következtetésnek az alátámasztására alakítja ki az indokot, akár logikus az, akár nem, akár alátámasztják azt a tények, akár nem. 

Az addikt gondolkodás egy másik sajátossága abban áll, hogy miközben eltorzítja a függő személy önmagával kapcsolatos gondolatait, nem feltétlenül érinti a mások iránti attitűdöt.

Előfordul, hogy az aktív alkoholista szülőt iszonyúan frusztrálja a lánya vagy a fia értetlensége a drogok destruktív hatásával szemben. Hasonlóképpen, a kokainhasználó fiú vagy lány esetleg nem látja be, hogy szülője miért veszi fel ismét a poharat egy ránézve majdnem halálos, az alkohol hatása által előidézett baleset után.

Fontos észben tartanunk: a függő gondolkodás felismerésének a függő személyén kívül kell megtörténnie.

A függő gondolkodás mindenkit „rászed”, de leginkább a függő módon gondolkodó, szer- vagy társfüggő személyt tartja a befolyása alatt.

Hogyan lehetséges az, hogy emberek ilyen égbekiáltóan ellentmondanak önmaguknak, s még akkor sem veszik ezt észre, ha felhívják rá a figyelmüket. A válasz egyetlen szó: tagadás.

A függő, eltorzult gondolkodásban jelentkező tagadásnak nagyrészt a változással szembeni intenzív ellenállás az oka. Amíg valaki tagadja a valóságot, lehetősége van ugyanúgy viselkedni, mint korábban. A valóság elfogadása viszont a változás nagyon nehéz folyamata mellett kötelezheti el az egyént.

Gyakori, hogy embereknek semmi problémát nem okoz a változás, ha ez valaki másban történik. Amikor az alkoholista így szól

„Nem kellene így innom, ha a párom jobban figyelne rám,” valójában azt mondja, hogy „Nem nekem kell megváltoznom, hanem a páromnak. Akkor majd én is rendbe jövök.”

A társfüggők például gyakran türelmetlenül keresik a segítséget azt remélve, hogy a szakemberek majd meg tudják mondani, mit tegyenek, hogy valakit lehozzanak a szerről. Aztán csalódottan hallják, hogy semmit nem tehetnek a függő viselkedésének a megváltoztatásáért, hogy teljesen tehetetlenek.

Amikor pedig a szakember azt javasolja, hogy vizsgálják meg a saját viselkedésüket és magukon kezdjék el a változtatást, gyakran kihátrálnak. Különösen az szokta őket eltántorítani, amikor az al-anonosok azt mondják nekik, hogy „Mi nem azért járunk ide, hogy megváltoztassuk a házastársunkat, hanem azért, hogy mi magunk változzunk.”

„Én változzak?”- kérdezi a társfüggő. „Miért én változzak? Hiszen nem én iszom?”

Eltorzult valóságérzékelés

A függő gondolkodás számos jellemzőjét megtalálhatjuk a társfüggőség és a szerfüggőség esetében is, mivel hasonló az eredetük: az alacsony önbecsülés.

A legtöbb, nem fizikai eredetű érzelmi probléma így vagy úgy az alacsony önbecsüléshez kapcsolódik. Az alacsony önbecsülés azt jelenti, hogy embereknek olyan negatív érzéseik vannak önmagukkal szemben, amiket tények nem támasztanak alá.

Bármilyen furcsa, az elégtelenség érzete gyakran a legtehetségesebb embereknél a legintenzívebb.

Még nem találkoztam olyan szerfüggő emberrel, akinek kisebbrendűség-tudata ne a szerhasználat megkezdése előtt jelentkezett volna. Előfordul, hogy ezek az emberek életük minden területén az elégtelenség vagy az értéktelenség érzetétől szenvednek.

Más esetekben nagyon magabiztosak a munkájukban, de emberi lényként, házastársként, párkapcsolati partnerként vagy szülőként elégtelennek és értéktelennek hiszik magukat.

Van olyan ember, aki úgy reagál az alacsony önbecsülés érzésére, hogy az élet kihívásai és nehézségei elől a szerhasználatba menekül, és van olyan is, aki az értékesség és az elegendőség gyógyító érzését abban találja meg, ha ő lehet egy szerfüggő személy józan, az irányítást magára vállaló vagy éppen a szenvedő, s mindezért nélkülözhetetlen társa.

Azonban vannak, akik igenis felelősnek érzik magukat valaki más függőségéért, igenis megpróbálják azt kontrollálni, és azt hiszik, hogy igenis képesek azt meggyógyítani. Néha úgy tűnik, a társfüggő személy azt gondolja, hogy Hatalmamban áll függőséget okozni, kontrollálni és meggyógyítani. Ez valójában nem felsőbbrendűségi tudat vagy arrogancia. Éppen ellenkezőleg. Ezek az érzések gyakran pont a kisebbrendűségi tudat elleni védekező reakcióként jelentkeznek.

Máskor a „három NEM” nyíltan beismert kisebbrendűség-érzethez kapcsolódik.

Például, ha a társfüggő így gondolkodik:

Én okoztam a lányom addikcióját, mert ha én jobb szülő lettem volna, a lányom nem fordult volna a drogokhoz. Ha megadtam volna neki azt a szeretetet és támogatást, amire szüksége volt, akkor nem indult volna el a kémiai szerek felé. A függőséget az én kötelességmulasztásom okozta. Ha én jobb ember lennék, a lányom csökkentené vagy elhagyná a használatot.

Ezek az érzések főleg akkor jelentkeznek a társfüggőben, amikor a másik személy a függő szerhasználat korai szakaszában jár.

A függő gondolkodás és a társfüggőség önbecsapó vonásaiban sok a hasonlóság.

Mindkettőben gyakran jelentkezik a tagadás, a racionalizálás és a projekció. Mindkettőt jellemzi az ellentmondásos gondolatok együttélése, a saját személyiség megváltoztatása elleni heves ellenállás és a másik megváltoztatása iránti vágy. Mindkettőben megtalálható a kontrollálás képességének a téveszméje, és mindkettőben kivétel nélkül jelen van az alacsony önbecsülés.

Ebből adódik, hogy a függő gondolkodás mind a szerfüggőségre, mind a társfüggőségre jellemző és a két függőséget sok esetben csupán a kémiai szer használatának megléte vagy hiánya különbözteti meg.

 A következő fejezet címe: Uram, kérlek, adj nekem lelki békét, de azonnal!