Előző napi témánk az "Akkor tudok leállni, amikor akarok" kijelentés valósága illetve valótlansága és a függő személy azonnali változással kapcsolatos türelmetlensége volt.

Ma megnézzük, hogy a bajok okozzák-e a kémiai szerek használatát, vagy a szerhasználat okozza a bajokat?

4. Az ok és az okozat felcserélése

Egyszer hallottam egy AA-tag megosztását arról, hogyan gondolkodott ivós napjaiban. A férfi azt állította, hogy az alkoholista gondolkodás minden megnyilvánulása legalább olyan káros, mint maga az ivás. Hogy mindezt alátámassza, felolvasta egy, az alkoholizmusra vonatkozó önvizsgálati teszt kérdéseit olyan módon, hogy a gondolkodás szót ivásra cserélte.

A lényeg, hogy a függő gondolkodás a kémiai szerek jelenléte nélkül is rombol. Sok függő módon gondolkodó személy azért jut furcsa következtetésekre, mert összekeveri az okot és az okozatot. Ítélőképessége eltorzul, és ennek következtében a szerhasználat igazolhatóvá válik.

Amint azt egy felépülő alkoholista megfogalmazta:

Világ életemben csak akkor nyúltam a pohárhoz, ha úgy ítéltem meg, hogy akkor és ott az a helyes.

Bár a függők a logikát a feje tetejére állítják, szemernyi kétségük sincs afelől, hogy az ő logikájuk az érvényes. Nem pusztán arról van szó, hogy ellenállnak észérveknek és az ellenkezőjére fordítják azokat, de azt sem értik, mások miért nem látják a „nyilvánvalót.”

A fentieket jobban megértjük, ha a diszlexiával hasonlítjuk össze. Egyesek, akik ezzel a tanulási nehézséggel küzdenek, a betűket felcserélve „látják” a szavakban. Ha például a VÁR szót kell elolvasniuk, ők a RÁV vagy RVÁ betűsort látják. Mégis biztosak abban, hogy pontosan olvasták el a szót. A probléma abban rejlik, ahogy ők a betűk szavakban megjelenő sorrendjét érzékelik. De ez nem az alacsony intelligenciaszint jele; a diszlexia a kimagaslóan intelligens embereknél is előfordulhat.

Hasonló dolog történik akkor, amikor a függő mentálisan felcseréli az okot és az okozatot.

Felícia például azt állítja, azért iszik és gyógyszerezik, mert családi élete elviselhetetlen. Ez a nő azt mondja, amit igaznak érzékel. A férje visszahúzódóvá, hűvössé vált vele szemben és állandóan epés megjegyzéseket tesz neki. Gyermekei szégyenkeznek miatta és tiszteletlenek vele. Felícia azt hiszi, az érzelmi kín hajtja az ivásba, és ezt így fogalmazza meg:

Amikor a munkának vége és az ember azt érzi, túl van az aznapi csúcson és már semmi jót nem várhat reggelig, természetesen vágyik egy-két italra.

Már mindannyian találkoztunk azzal a karikatúrával, amelyen egy férfi így panaszkodik egy nőnek a kocsmában:

„Engem nem ért meg a feleségem.”
Nő: Mit nem ért meg?
Férfi: Nem érti, miért iszom.
Nő: És miért iszik?
Férfi: Mert nem ért meg a feleségem.

Akár a család hozzáállása, munkahelyi feszültségek, egy önkényeskedő főnök érzéketlensége, barátok szívtelensége, szorongási rohamok, fejfájás vagy kínzó hátfájás, pénzszűke – vagy bármi más kellemetlenség – az ok, amivel a függő a szerfogyasztást indokolja, a képlet mindig ugyanaz: általában a kémiai szerek okozzák a bajt, de a függő úgy hiszi, hogy a bajok okozzák a használatot.

Bár Felícia valóban szenved az általa elpanaszolt problémáktól, nem ismeri fel, hogy összekeveri az okot az okozattal. A férje viselkedése – bármennyire kellemetlen is – válasz az asszony ivászatára és gyógyszerszedésére. A férje a szerhasználata miatt nem tud értelmesen kommunikálni a feleségével. A gyerekei azért éreznek dühöt és szégyent, mert – félve az anyjuk kiszámíthatatlan és szánalomra méltó komédiázásaitól – nem hívhatják meg otthonukba a barátaikat. Azért veszítették el az édesanyjuk iránti tiszteletet, mert ő kémiai
szereken él.

Egy diszlexiás személy mindaddig olvasási nehézségekkel fog küzdeni, amíg percepciós problémái nem kerülnek kezelésre.

Hasonlóképpen, az addikt személy mindaddig eltorzultan fogja a valóságot érzékelni – akár aktív szerhasználó, akár nem –, amíg függő gondolkodásmódja nem kerül korrekcióra.

A következő fejezet címe: A függő gondolkodás kialakulásának eredete