Az előző részben az ok és okozat felcseréléséről volt szó. 

A következő bolygón egy iszákos lakott. Ez a látogatás nagyon rövid ideig tartott, de nagyon elszomorította a kis herceget. Ott találta az iszákost egy sor üres meg egy sor teli palack előtt.
- Hát te mit csinálsz itt? – kérdezte tőle.
- Iszom – felelte gyászos képpel az iszákos.
- Miért iszol? – kérdezte a kis herceg.
- Hogy felejtsek – felelte az iszákos.
- Mit? – tudakolta a kis herceg, mert máris megsajnálta.
- Azt, hogy szégyellem magam – felelte az iszákos és lehajtotta a fejét.
A kis herceg szeretett volna segíteni rajta.
- Miért szégyelled magad? – kérdezte.
- Mert iszom – vágta el a további beszélgetést az iszákos, és mélységes hallgatásba süllyedt.

Ma visszamegyünk egy kicsit a gyerekkorba.

5. A függő gondolkodás kialakulásának eredete

Hogyan alakul ki a függő gondolkodás? Miért van az, hogy egyes emberek gondolkodása egészségesen fejlődik, míg másoké eltorzul?

Mivel a kémiai függőség fizikai, pszichés és szociális tényezők bonyolult együtteséből adódó összetett betegség, a fenti kérdésekre nem tudjuk a pontos választ. A függő gondolkodás kialakulásának a megértése segíthet a függő gondolkodás és ebből kifolyólag az alkoholizmus és más szerfüggőség kifejlődésének a megelőzésében.

A függő gondolkodás kialakulásáról az eddigi legmeggyőzőbb elmélet, a következőképpen
definiál:

Az egyén azon képességének a hiánya, hogy következetesen és önállóan egészséges döntéseket tudjon hozni.

Ez nem az egyén akaraterejének erkölcsi fogyatékossága, hanem inkább az akarat betegsége és az akarat-érvényesítés képességének hiánya. Ez a speciális gondolkodásbeli rendellenesség nem érinti a gondolkodóképesség egyéb területeit. Ezért az a személy, akinél a rendellenes gondolkodásnak ez a fajtája kialakul, még lehet intelligens, intuitív és meggyőző, valamint filozófiai és tudományos okfejtésekre képes.

A függő gondolkodás sajátossága az önmeggyőzés képességének a hiánya.

Hogyan alakul ki az önmeggyőzés képességének hiánya? Ahhoz, hogy ezt megértsük, először azt kell tisztáznunk, hogyan fejlődik ki az érvelés útján történő meggyőzés képessége.

Az önmeggyőzés képessége bizonyos tényezőket tesz szükségessé.

Az első feltétel az, hogy az egyénnek elegendő ismerete legyen a valóságról. Az, aki nem tudja, mennyire ártalmas az alkohol és a drog, nem tud megalapozottan érvelni ezek használatával kapcsolatban.

Másodszor, ahhoz, hogy az egyén döntéseket tudjon hozni, rendelkeznie kell bizonyos értékrenddel és elvekkel. Az emberek az értékrendjüket és az elveiket a kultúrájukból és a családjukból hozottak alapján alakítják ki. Az a fiatalember például, aki olyan családi vagy kulturális értékrend mentén nő fel, amely szerint az italozás a férfiasság bizonyítéka, várhatóan nagyivó lesz. Ha viszont nem tud megfelelni ennek az elvárásnak, mély csalódást fog kelteni a környezetében.

Harmadszor, az egyénnek szüksége van arra, hogy egészséges és reális képet alakítson ki önmagáról.

Silvano Arieti pszichiáter szerint a kisgyermekek hatalmas bizonytalanságot és félelmet élnek meg óriási és nyomasztó világunkban. A gyermekek biztonságérzetének fő forrása az, hogy a felnőttekre, elsősorban a szüleikre hagyatkoznak.

Ha a gyermek úgy érzi, hogy a szülei vagy a környezetében lévő, számára fontos felnőttek irracionálisak, igazságtalanok és zsarnokoskodók, szorongása elviselhetetlenné válik. Ezért a gyermek arra törekszik, hogy mindenképpen fönntartsa azt a meggyőződését, hogy a világ tisztességes, igazságos és ésszerű.

Valójában világunk gyakran igen messze áll attól, amit tisztességesnek, igazságosnak vagy ésszerűnek nevezhetünk. A gyermek azonban képtelen mindezt belátni. Inkább arra a következtetésre jut, hogy mivel a világnak „tisztességesnek, igazságosnak és ésszerűnek kell lennie”, biztosan az ő látásmódjában van a hiba.
Ezért így gondolkodik:

Én nem tudom a dolgokat helyesen megítélni. Buta vagyok.

Ennek megfelelően még az a gyermek sem fogja őrültnek vagy önkényesnek tartani a szüleit, akivel pedig a szülők erőszakosak vagy igazságtalanok. Ez a gondolat elviselhetetlenül ijesztő lenne a gyermek számára. Ő arra törekszik, hogy fenntartsa a meggyőződését, miszerint a szülei racionálisak és kiszámíthatóak. Ezért arra a következtetésre kell jutnia, hogy Biztosan azért büntetnek így, mert valami miatt én rossz vagyok.

Mindannyian magatehetetlen csecsemőként érkezünk a világra, aki képtelen sok olyan dologra, amire a felnőttek képesek. Megfelelő szülői gondoskodás és jóindulatú környezet közepette azonban leküzdjük a tehetetlenség érzetét növekedésünk során.

Bizonyos szülők olyan dolgokat követelnek a gyermeküktől, amit a gyermek képtelen megtenni. A gyermek viszont úgy érzi, hogy neki meg kell felelnie szülei elvárásainak, s ha erre képtelen, elégtelennek érzi magát.

Ennek ellentéteként léteznek szülők, akik mindent megcsinálnak a gyermekük helyett, s ezáltal a gyermeknek nincs arra lehetősége, hogy próbára tegye önmagát. Az ilyen gyermekben nem fejlődik ki az egészséges önbizalom.

Az eredményes nevelés titka, hogy a szülő tudja, hogy a gyermeke mit képes és mit nem képes megtenni növekedése különböző szakaszaiban, s a szülőnek bátorítania kell a gyermekét, hogy használja a képességeit.

Mellesleg a szülő társfüggőként működik, ha sok olyan dolgot elvégez a gyermeke helyett, amire az egyedül is képes lenne. Ha egy gyermeknek megengedjük, hogy ne oldja meg a nyelvtani feladatot, mert szerinte „neki ez nem megy”, tulajdonképpen a gyermek saját magáról alkotott elégtelenség érzetét erősítjük.

Ahogy a gyermek növekszik, ezek a tévképzetek folyamatosan átitatják a gondolkodását és a viselkedését. Egyre azt érzi, hogy ő rossz ember és érdemtelen a jóra. Vagy úgy gondolja, hogy az ő meglátásai alapvetően tévesek, s ez által könnyen befolyásolhatóvá válik.

Valaki még akkor is rossznak és értéktelennek tarthatja magát, ha ez szöges ellentéte a valóságnak. A bizonytalanság és az elégtelenség érzete a menekülésvágy irányába löki az egyént, s a menekülés gyakran hangulatmódosító drogok által valósul meg. Az egyén úgy érzi, ő más, mint a többi ember és nem tartozik sehová.
Az alkohol, az egyéb drogok és addiktív tevékenységek csillapítják ezt a fájdalmat és segítségükkel az egyén a „normális világ” részének érzi magát.

Vannak olyan gondolkodásbeli torzulások, amelyek nem feltétlenül kapcsolódnak szerhasználathoz.

Például az elutasítástól való félelem, a szorongás, a magányérzet és a kétségbeesés gyakran az alacsony önértékelésből származik.

A függő gondolkodás számtalan „svédcsavarja” tulajdonképpen a fájdalmas érzések elleni pszichológiai védekezés, és ezek a szimptómák a gyermekkorban eredő eltorzult énkép makacs jelenlétének a következményei.

A következő fejezet címe: Tagadás, racionalizálás és projektálás