Hetek óta azon gondolkozom, hogy miről szóljon az első bejegyzésem. És a következő. Honnan kezdjem?

Aztán rájöttem, hogy ez valamiféle Star Wars dolog lesz. Először a trilógia, aztán a kezdetek és nem utolsó sorban a folytatás. Mert ahhoz, hogy ne veszítsem el azonnal a még meg sem szerzett olvasóimat, nem kezdhetem egy nehéz gyerekkorom volt cikkel. Egyébként sem önéletrajzot írok. Tehát elkezdem valahol.

Egyébként is mindig arról fogok írni, amihez kedvem van. Nem tudom, hogy ilyet leírhat-e egyáltalán egy jó blogger, dehát én még nem vagyok jó blogger, sőt semmilyen blogger nem vagyok. Az író jobban tetszik. Persze az sem most, hanem majd ha itt az ideje, majd ha kész lesz a könyvem. Aminek egyelőre csak a címe van meg és sok sok feljegyzés, meg a rendíthetetlen hit.

Most már biztos, hogy inkább receptes blogot kellett volna indítsak...Ott nem kell ennyit elmélkedni azon, hogy hogy legyen. Illetve biztosan kell, de legalább a műfaj adva van.

Apropó, műfaj. Aki jobban ismer, pontosan tudja, mennyire utánanézek mindennek, sokszor a hülyeségig. Szóval azt már tudom, hogy blogtipológiailag a személyes blogot házasítottam össze a tematikus bloggal. A műfaj kérdését illetően pedig annyira nincs egységes kitétel, hogy akármilyen stílusban írhatok, vegyesen, akár egyazon blogon belül is. Ennek értelmében viszont megtehetem, amit eredetileg is szándékom volt, hogy hol érzelmesen, hol humorosan, hol kőkeményen, hol költőien, hol tényszerűen.

Megnéztem jópár blogoldalt is, ok, szerintem többszázat, merthát olyanoktól kell tanulni, akik nemcsak beszélnek róla, hanem művelik is. Ki így, ki úgy csinálja, van, aki rémesen, viszont van, aki vérprofin, amitől persze megint frászt kaptam, mert hát mikor lesz nekem 700-4000 facebook megosztásom posztonként...hiszen még facebook oldalam sincs...

Aztán itt van ugye ez a dolog az írással. Az előbb említett blogon, ó anyám, annyira, de annyira jó cikkek vannak! Intelligens, kifejező, cseppet sem átlagos...én meg enyhén szólva gyakorlatlan vagyok.

Na jó, befejeztem. Azt hiszem idevágó Woody Allen azon mondása, mely szerint bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta.

Most majdnem azt írtam, hogy csak hallottátok volna ezt az elmélkedést 2015 előtt! De az akkori gondolkodásom, a félelmeimtől (is) függő énem eleve nem engedte volna, hogy ilyenformán felvállaljam magam. Illetve hát sehogy sem engedte.

De szerencsére (aminek persze semmi köze hozzá) most most van és a fejembe vettem, hogy végigmegyek ezen az úton.

Visszatérve az alap kérdéshez, hogy hol kezdjem, lehet, hogy valahol itt. Egyébként is, most ehhez volt kedvem...